Megújuló energia kémiai tárolása

A megújuló energia kémiai tárolása korunk egyik megoldandó problémája. Két Magyar feltaláló, Raisz Iván és fia, Raisz Dávid az októberi nemzetközi találmányi bemutatón aranyérmet nyert ezzel a találmányával.

Az elektromos árammal ugyanis az a probléma, hogy a jelenlegi tudásunkkal nem tudunk belőle nagyobb mennyiséget gazdaságosan tárolni. A megújuló energiaforrások pedig jellemzően nem folyamatos, hanem időszakos energiatermelésre képesek.

Kis mértékben pl. kondenzátor vagy akkumulátor segítségével megoldható ugyan a tárolás, de ez még egy otthon ellátására is csak viszonylag rövid ideig elegendő. Ha ennél hosszabb időről lenne szó, akkor viszont a gazdaságosság már elveszik.

Kémikusként ők egy olyan kémiai megoldást találtak ki, mely az éppen „felesleges” áram segítségével vizet bont fel hidrogénre és oxigénre. Az így keletkezett hidrogént reagáltatják szén-dioxiddal. Ebből a reakcióból metanol keletkezik. A metanol ugyanúgy eltárolható hosszú távon tartályban, mint a benzin. A metanol pedig már többféleképpen is felhasználható, ha ismét elektromos áramra van szükségünk.

Az egyik hagyományos megoldás egy motorban üzemanyagként elégetve, és generátort meghajtva adja vissza az áramot. A másik megoldás egy üzemanyagcella használata, mely szén-dioxid és víz létrejötte során közvetlenül termeli meg az áramot. Ezt a megoldást választva a keletkező szén-dioxid visszanyerhető, és a következő ciklus során újra felhasználható.

Lehet, hogy a jelenlegi sziget üzemű napelemes rendszerek speciális szolár akkumulátorai is nemsokára idejétmúltak lesznek egy ilyen önműködő rendszer segítségével.